Üdvözöljük Csepregi György prózaíró oldalán !
Csepregi György zeneszerző, képzőművész, irodalmi publicista 1991 óta publikál prózàkat, több műfajban : novellát, elbeszélést, esszét, zenész-anekdotát, filozófiai és művészeti írásokat.
Novellák, esszék, tárcák
Több százas nagyságrendű publikáció áll mögötte, bár magát inkább definiálja ösztönös késztetésekbe zárt vadembernek, mint gondolkodónak. A korai korszak groteszkjei után - több éves tarcaírói tapasztalattal is gazdagodva - egyszerűbb szövegű, lakonikusabb írások kerülnek ki a műhelyéből.
Filozófiai és művészeti írásokElső filozófiai témájú írásai tizennégy éves korából származnak, ezek még publikálásra nem érett, de önálló gondolatokkal is bíró ígértek voltak. "Előbb ír és csak utána olvas" alkat, ebben a műfajban is inkább ösztönös, mint építkező.
|
A korai novellista-sikerek után megélhetési forrásnak tekinti az írást, a nagy irodalmi folyóiratoknak egy időre hátat fordítva főleg napilapokban, területi újságokban publikál. Az esszé és a tárca műfaját szabadon értelmezve, ír útirajzokat, humoreszkeket, groteszk párbeszédeket ill. a publicisztika és a szépirodalom határán mozgó rövid "hangulatjelentéseket". Ezekben a műfajokban csiszolódik későbbi szépirodalmi stílusa is.
Zenész-anekdotákÉdesapja komolyzenész, első "sztorijaira" még gyermekkorából emlékszik. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének és az Alkotó Muzsikusok Társaságának tagjaként elsősorban az idősebb zenész kollégák történetekből írja meg az anekdotákat, beleértve saját történeteit is. Ezek az írások elsősorban kortárs komolyzenei koncertek betétszámaiként, ill. zenei témàjú rádióműsorokban hangzottak el.
|
Általában több zseniális ember is él egy időben, szinte azonos helyen. Szimatolják egymás nyomait, mint a macskák, tudnak is egymásról, mágnesesség él közöttük, mint a férfi és a nő között. Haragvás és barátság. Az életük is műalkotás, mint kis mütyürjeik, hóbortos találmányaik, amik néha előkerülnek kabátzsebből vagy viseltes táskából. Sétálnak az esős utcákon, a villamos üvegére gyorsan mosódó ábrákat rajzolnak esőcseppekből. Saját metaforáik vannak, a nyelvük a helyi emberek nyelvének egyfajta dialektusa. Elázott újságot találnak a földön. Október van. A mozdulat, ahogyan egyikük lehajol a szétázott papírért, belerajzolódik a háttér kékjébe, belemaródik az időbe és ott marad, mint könnyű sziluett.
A régi épületek, a munkásmozgalom szobrai mind eltűnnek, de ezt a mozdulatot nem tiltják be, nem rontják el és nem határoznak felőle. "
Csepregi György : Jegyzetek az "Anekdotákoz"